2012.07.21. - Utolsó hajnal a homokbánya tavon

Az idei nyár vélhetően utolsó tóparti fotózásának eseményeit próbálom bő két hét távlatából összefoglalni. A júliusi, hosszan tartó kánikula kegyetlen gyorsasággal szárította fel a környező alacsony vízállású szikes tocsogókat így ha végre ki is aludnám végre magam, akkor sem volna lehetőségem hajnali tóparti lesre. 


A tavaszi és a nyár eleji fotózásaim javarészt a a balástyai 'kettes számú homokbánya tó' élővilágáról szóltak. Idén ez a három mederből álló - némi költői túlzással - tórendszer az elmúlt évekhez képest jóval gazdagabb madárvilágnak adott otthont. Szürke gémek, nagy és kis kócsagok, kanalas gémek, fekete és fehér gólyák, bakcsók, sirályok táplálkozóhelyként és a változatos partimadár állomány táplálkozóhelyeként is értékes élőhelyként funkcionált.


Miután az legnagyobb mederben unásig fotóztam magam, az előző bejegyzésben megismert legkisebb vízhez mentem majd ezen fotózásomat megelőzően a tagolatlan partvonalú, lecsökkent vízmélységű harmadik meder közepén állítottam fel a sátramat. 


Nagy reményekkel indultam neki a hajnalnak. Mivel itt maradt meg leginkább a víz, így a hét közbeni megfigyelések során örömmel konstatáltam, hogy tucatszám csoportosultak itt a nagytestű gázlómadarak... gémek, kócsagok, gólyák. 


De csalódnom kellett... a majd három órányi hasalás alatt egy gólyatöcs szülő és két ifjú utódja mutatta csak meg magát. A fiókák felbukkanása azért örömteli megfigyelésként is értékelhető, hisz a sikeres költést bizonyítja a területen. Indulásom előtt aztán hat-hét nagy kócsag is felbukkant a távolban, de csak pár percet maradtak... távozásukkal én is elhagytam a területet. (Most jut eszembe... be kellene hoznom a sátrat a kiszáradt mederből... )

Nincsenek megjegyzések: