2011.04.09. - Széllel-bélelt képek

Két napja tombol az északnyugati szél. Az erdőben nyikorognak, recsegnek a fák, az itató vize tele van 'szeméttel', a les tetejét letépte a vihar. Délelőtt rendbe raktam az objektum környékét, majd jártam egyet a lassan zöldbe forduló fák közt. Elsőként a tavaly felfedezett fekete gólya fészkéhez mentem. A múlt héten már láttam ülni a helyén, de a télen történt fakitermelés után nyíltabbá váló erdő miatt félek, hogy nem fogja magát biztonságban érezni. Ezt az érzést erősíti, hogy a múlt héten egy erdei földet lapátoló fiatal párt kellett a fészek közeléből elküldenem, majd ma ugyanott egy adag építési törmeléket találtam. Ez történik, ha az 'egészségügyi ritkítás' eredményeként jól járhatóvá válik az erdő. 

2010.04.06. - Beindult a madáritató

Ahogy az előző bejegyzésből kiderült, a madáritató lassan két hete elkészült, de egy kis probléma felmerült. A feltöltést követően ugyanis rendre napi 100 liter víz tűnt el a medencéből. Először a szél gerjesztette hullámokra gyanakodtam, majd a fólia sérülésére. Napokig pótolgattam a fogyást, majd egy napot rászánva kimertem a 700 liter vizet, visszabontottam a fóliát, újat tettem bele, majd 36 kanna vízzel újra feltöltöttem a medencét.

2011.03.27. - Berendezve a madáritató

Tíz napja feltöltve a régi-új-kibővített madáritató, de a berendezésére csak most hétvégén került sor. Mivel a tavalyi konstrukció fotózandó végének egyik oldala kicsit megsüllyedt, a feltöltött vízszint nem takarta teljes mértékben a medence szélét így egy kis trükkhöz kellet folyamodnom, hogy ne legyen ez feltűnő. Csináltam két kis 'asztalkát' a medence két túlsó sarkába és arra (is) pakoltam 'tereptárgyakat'. Így optikailag a a megfelelő magasságban takarom a medence falát és kicsit nagyobb felületem is van a berendezéshez. Az első kompozíció szerintem esztétikusra sikeredett, de a fotózásokkor derül majd igazán ki, hogy mi jó és mi nem. 

2011.03.15. - Tavaszi teszek-veszek és az öncélú rombolás

Tíz napja még havazott, ma meg húsz fok körül tetőzött a hőmérő higanyszála. Megérkezett a tavasz... dalolnak az énekesek, megfigyelhető az ölyvek nászrepülése, hallatszik a bíbicek hangja... minden jel arra mutat, hogy a természet már valóban érzi, tudja a tavasz jelenlétét. A jó idő érkeztével a hétvége munkával telt. Építő jellegű munkával. A tavaly elkészült madáritatót (téli madáretetőt) közel kétszeres méretre bővítettem ki, így immáron 750 liter víz fogadására  képes, valamint a vége közelebb került a leshez, így a fotókon is jobban érvényesülhet a tükörkép. Kemény munka volt, de megérte. Egyelőre csak egy ujjnyi víz van benne, de egy béka máris használatba vette...