2012.05.02. - Két óra, tizenöt faj

Huhúúú... rég nem látott fajgazdagság volt ma a madáritatón. Legutóbbi - talán tíz napja történt - látogatásom után hazaérve kissé csalódottan töröltem le azt az összesen három képet, mely emlékeim szerint nem is ábrázolt madarat. Kicsit értetlenül álltam a dolog előtt... hová tűntek a szomjazó madarak? Akkor a lengedező szélre fogtam a kudarcot, a mai nap sikerét pedig egyértelműen a napok óta tartó nyarat meghazudtoló kánikula hozta.


Az elmúlt napokban egészségi állapotom okán nem tudtam tölteni a medencét, így a ma kivitt negyven liter víz nem igazán lett elégséges, de nem hagyhattam ki a harminc fok feletti meleg kínálta lehetőséget.


Csilpcsalp füzike

Miután kihelyeztem az ellenfénnyel szemben egy derítő vakut és a madárhang bejátszáshoz alkalmatos hangszórót beültem a lesbe. Még össze sem szereltem a felszerelést máris egy óvatos szajkó oltotta szomját, majd a távolban egy rég nem látott vendég mutatta meg magát.

Kék cinege

Mókus... a tavalyi év tulajdonképpen róluk szólt. Akkoriban több egyed is rendszeresen járt mind a téli etetőre, mind a meleg napokon az itatóra. Az elmúlt hónapokban azonban elmaradoztak... tavaly nyár óta egyetlen képet sikerült készíteni mókáékról. De vissza a tényekhez... A szőrös diótolvaj egy távoli fa törzsén ereszkedett le a földre, majd az aljnövényzet rejtekén közelítette meg a vizet. Egyszer csak ott termett a set-upon és ivott. Nem sokáig maradt és nem is jött vissza később sem. 

Énekes rigó

Itt kel lejegyeznem - elsősorban magamnak -, hogy az itató fotózott végének berendezését erősen át kell gondolnom. A helyzet az, hogy a vendégek szinte kizárólag a rendezői bal oldalt használják csak. A 'hiba' oka egyszerű... azon az oldalon sűrűbb a környező növényzet, aminek biztonságos, óvó rejtekéből közelítik meg a medencét. 

Szajkó

A mókus távoztával rövid csend következett, de a távolból egy csilpcsalp füzike jellegzetes nótájára figyeltem fel. Gyorsan előkaptam a kütyüt és rövid ideig visszajátszottam neki a strófát... Megbízható madár a csilpcsalp, mindig igen érdeklődően és kitartóan reagál a fajtársak hangjára, így azonnal megjelent a kihelyezett gallyakon. 

Balkáni gerle

Viszont amilyen kiszámítható, annyira fürge és izgága. Szinte egyetlen másodpercig sem marad egy helyben. A komponálás, exponálás mindenféle tudatosságot nélkülöző keresőn keresztüli vadászattá vált. Bevallom... kicsit meg is szidtam magamban ezt az örökmozgót.

Erdei pinty

A füzike okozta kellemes perceket ismét némi üresjárat váltotta fel... Majd egy fekete- és egy énekes rigó civakodott pár pillanatig egymással őket követve pedig cinkék érkeztek félve. Furcsa mód a máskor sokat fürdő szén- és kék cinegék sem - ahogyan többi madárfaj sem - hűtötték le ily módon testüket... csak inni jártak a vízhez.

Vörösbegy

Az ismételt csendet egy balkáni gerle szárnycsapásai törték meg. Amilyen bátor ez a madár az urbanizálódott környezetben, annyira  óvatos a vadonban. Sokáig tipegett-topogott a víz mellett, majd pár korty szomjoltó után sietve távozott. A napokban olvastam, hogy Magyarországon valamikor a harmincas években látták először ezt a fajt... rövid idő alatt szép karriert futott be.

Zöld küllő

A gerlét ismét egy szajkó követte, majd egy zöldike és egy óvatos erdei pinty oltotta szomját. Pár pillanatra egyik kedvenc énekesem a vörösbegy is megtisztelt jelenlétével. Ő is ritkán látott vendég nálam... emlékszem még micsoda pazar pancsolást végzett az itató két évvel ezelőtti megnyitásakor.

Zöld küllő

A lenyugvó nap lombokon átszűrődő, egyre erőtlenebb fényében további meglepetéseket is hozott a sors. Először egy zöld harkály röppent a vízpartra és meglepő bátorsággal csillapította szomját. Igazán mókás, mikor egy-egy kortyintás után a csőrét az égre szegezve nyeli a vizet. Őt egy másik, igazán kedves énekes követte. A mostanság éjjel-nappal éneklő fülemüle. Mindössze csak pár másodpercig maradt... sem inni, sem fürdeni nem láttam még. Csak megmutatja magát, tovaröppen, és dalolja csodaszép énekét. 

Fülemüle

Számszerűsítsünk... szajkó, mókus, csilpcsalp, kék és széncinke, balkáni gerle, fekete és énekes rigó, erdei pinty, zöldike, mezei veréb, vörösbegy, zöld küllő, fülemüle és egy fakopáncs is járt ma az itatón. Tizenöt faj... emlékezetes nap.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Normally I ԁon't learn article on blogs, however I would like to say that this write-up very compelled me to check out and do so! Your writing style has been amazed me. Thanks, quite great article.
Here is my blog post :: pikavippii