A történet még tegnap (csütörtök) kezdődött. Kimentem a Papfenyvesbe, hogy a - korábbi bejegyzésben említett - fekete gólya fészkelésének kérdésére pontot tegyek. Gondoltam én nagy önbizalommal, hogy tudom az erdő mely részéről is lehet szó és viszonylag gyorsan megpillantom majd a nagy fészket. De nem... Ugyanis koránt sem biztos, hogy az a szeglet a fészek helye, amire én gondolok, de még ha az is lenne, akkor is tű keresése a szénakazalban, annyi fa van az erdőben. Szóval a fészket nem találtam, de miután a nyiladékból indultam volna vissza a motor felé, a leshelyem körül szám szerint 11 őzet számláltam. Már-már pofátlanul közel voltak a sátorhoz, így hát a jó széllel egészen 10 méterre megközelítettem őket. Nagy élmény volt...
Szóval a tegnap történteken felbuzdulva gondoltam megpróbálkozom egy alkonyi lessátrazással is. Ezek korábban nem sok sikerrel jártak, és most sem indult minden zökkenőmentesen. A rét sarkában egykoron mázsaházként üzemelő objektum körül az aljnövényzet fojtogató füsttel égett. Hogy véletlen vagy szándékos gyújtogatás volt azt nem tudni, de a környéken senki sem volt, így hát magam kezdtem el a lángok megfékezését... a bakancsom egész jól tűrte. Miután jól felfüstölődtem, beültem a sátorba.
Alig szereltem össze a cuccot, akárcsak tegnap megjelentek az őzek. Szép lassan jöttek is felém, de egy traktor a közelben elhúzott... ugye nem kell magyaráznom. Mondtam is magamban, hogy csak a hajnalok az igaziak, mikor egy fácánkakas dürgése hallatszott a közelben. No mondom itt a lehetőség a PDA-ra töltött hang lejátszására, hátha közelebb jön a rivális hang hatására. Figyelt is rendesen... Mégis előbb egy tojó jelent meg az objektív előtt. Aztán a kakas is szép lassan megindult felém. Leginkább a táplálkozással volt elfoglalva, nem mondhatnám, hogy komolyan vette a sátorból szóló műkakas hangját.
Később aztán az őzek is újra megindultak. Sajnos az alacsonyan járó nap lágy sugarait egy komoly gomolyfelhő takarta, majd mire elvonult az erdő vetett árnyékot a négylábúakra. ISO800 mellett 1/20-ad záridővel pár dokumentatív képet exponáltam... Nem jöttek elég közel, de rendkívül nyugodtan táplálkoztak, majd lefeküdtek kérődzni. Olyannyira nyugodtak voltak, hogy a sötétedés beálltával úgy kellett kiosonnom a sátorból. Ügyet sem vetettek rám...
4 megjegyzés:
nagyon meghozod a kedvem az ilyen kalandokhoz ezekkel a bejegyzesekkel, ezek is a Nikon 300as objektivvel keszultek?
Természetesen azzal... de nem 300as, hanem 400as... Nikon 400mm f3.5 Mi akadályoz meg a kalandozásban? Bár szerintem Te sem vagy az az otthonülős típus!
Engem jelenleg a torott terdem akadalyoz, de nagy gond meg a jo tele is, sajnos nincs. Az olyan kaliberu objektivek mint a te Nikonod, eleg draga aron vannak :(. De egyelore a leiraos meg a kepek nezegetese is jo :)
Csak irigykedem.. Jó kis móka ez a természetfotózás, meg a lessátor is piszkálja a fantáziámat, de amíg nincs telém, marad a blogod olvasása ;-)
Megjegyzés küldése