Szombat délutántól vasárnap hajnalig rég látott mennyiségű fehér égi áldás szakadt a környékünkre (is), vastag hópaplannal takarva be a földeket. Terveim szerint már kora reggel indultam volna az etetőhöz fotózni, de az erős szél és a sűrű felhőzet elvette kedvem. Inkább nekikezdtem az ünnepi nagytakarításnak... Dél körül aztán a kiderült az ég és szikrázó napsütés vette át a komor felhők helyét. Indulnom kellett...
A madáretetőt is ellepte a hó... mag nem látszott rajta, de egy kis sepregetés és túrás után felszínre került az eleség is. Persze vittem napraforgó utánpótlást is... csemegeként pedig egy kis diót és búzát. Alig ültem be a sátorba, máris ellepték az asztalt a csipogók. A menetrend a szokásos volt: cinkék, pintyek nyitották a bátorságpróbát, majd jöttek a többiek.
A diónak elsősorban a fakopáncs örült... körbeugrálta az etetőt, majd felkapva egyet-egyet a közeli fákon törte fel azokat. A hideggel együtt a madaraim bátorsága is megerősödött. Egy-egy példány tovább marad az asztalon, a cinkék sem csak felcsippentik a magot és tovaszállnak, hanem ott is fogyasztják el azt. Ez egyfelől jó dolog, másfelől azonban amikor egyszerre 30-40 madár van előttem, akkor nehéz tiszta képet készíteni. De ez legyen a legnagyobb problémám.
A ragyogó napsütés és a hó reflexiós tulajdonságait kihasználva megpróbáltam akciófotókat készíteni, de valahogy nem voltam a helyzet magaslatán. Elfagytak az ujjam, a kioldó gombját néha önkéntelenül is megnyomtam. Nagyon hideg volt - mínusz 12 °C , mint később a kocsihoz visszaérve kiderült - az akkumulátorokat 10 percenként kellett cserélnem, felmelegítenem.
Új fajt, fajokat nem vonzott a terülj-terülj asztalka, íme a lista: széncinege, kék cinege, fenyőpinty, meggyvágó, csíz, fakopáncs, mezei veréb, csuszka, szajkó és karvaly.
Bizony... a karvaly ismét lecsapott az etetőre... de ezúttal sem fogott semmit. Valamit tennem kell vele, mert rendre az asztal sátorhoz közelebbi oldalára száll be túl közel, így teljes alakos képet nem tudok csinálni róla. Pár másodpercig 'karvalyszemet' néztünk egymással, majd a távolban egy fára szállva megpihent és ürített egyet. :-)
3 megjegyzés:
Mindkét karvaly nagyonagyon. A portré is, a kakásnak meg a háttere gyönyörű!
A karvaly állat. De tényleg az! :) És a fénykép is!
Kedves Péter, nagyon jók a madár fotóid, hogy nekem miért nem sikerül??? :) Azt hiszem egyszer ilyen karvaly volt a padlásunkon, szép madár. :)
Üdv. Christie
Megjegyzés küldése