Ma délután szemügyre vettem a környező vízimadár 'lelőhelyeimet', bízván benne, hogy kedvenc gázlómadaraim - gólyatöcsök és gulipánok - visszaérkeztek hozzánk. A látottak alapján még nem igazán kell élesíteni a lessátrakat, de bízom a változásban. Ami bizonyos, hogy nagyon kellene a csapadék.
A szárazság azonban némi hátsó szándékból fakadó reményt is adhat, hisz a biztos, meglévő vizeken így koncentráltabban, nagyobb sűrűségben számíthatok a parti madarakra, mint a tavalyihoz hasonló belvizes időszakban. A jövő héten még körbenézek a kisteleki Tóaljon is... terveim szerint ez lesz az idei fő helyszíne a tavaszi fotózásoknak. Már ha a szárnyasok is úgy akarják.
A hétvégén kétszer is ültem pár órát az erdei lesben. A madáritató szépen működik, a késő délutáni órákban egész komoly forgalom figyelhető meg. Elsősorban verebek és cinkék a jönnek, de nagy örömömre idén meglepően sok a meggyvágó is. Rajtuk kívül erdei pintyek, zöldikék, fakopáncsok, szajkók mutatkoznak még.
A szombati nap különlegessége két kutya megjelenése volt. Egyszer csak nagy lihegéssel egy agár ugrott a medencébe... szomját oltotta, megfürdött a vízben majd távozott. Pár perc múlva egy kistestű társával érkezett vissza. Nem kicsit lepődtem meg...
Ma délután pedig miután egy cinke riasztó hangjára minden madár elillant a víz környékéről, egy zöld küllő röppent fel a les környékéről. Úgy látszik a nemrégiben fotózott egyed - nagy örömömre - rendszeres látogatója a madáritatónak.
4 megjegyzés:
Előre szaladtunk az időben: időutazás.
Péter. Kistelekre ne menj még, én tegnap voltam. Szarkákon kívül semmit nem láttam.
Péter. Nem akarok türelmetlenkedni, de szeretném tudni, mikor írod a következőt. Mindig tudsz valami érdekes dolgot írni.
Károly!
Csak akkor tudok írni, ha van miről... jelenleg nincs módom fotózni. A hosszú hétvége meg telet ígér... majd lesz valahogy.
Megjegyzés küldése