Lassan egy hónapja, hogy nem írtam a blogba, pedig három hétvége eseményeit is rögzítenem kellett volna. Na de majd most... A korábbi bejegyzésben bemutatott, majdhogynem kiszáradt balástyai homokbánya mindig tartogat meglepetéseket, csak időt kell rá szánni. Augusztusban több, mint száz kanalasgém tanyázott a tavon nem kevés szürkegém, ki- és nagykócsag társaságában. Sajnos mire felépítettem a fix lessátrat, a kanalasok már elmentek... Ennek ellenére - meghát máshol nem is volt víz a közelben - bizakodva néztem a hajnalok elébe.
Szombaton a tó száraz oldalához befordulva motorral, egy vadásszal találkoztam, aki elmondta, hogy aznaptól lehet vadkacsára lőni... Elsőre morcos lettem, de gondoltam egye-fene bemászok a sátorba, hideg is van, meg álmos is vagyok, legalább alszok egyet. No alvás nem sok volt... a durrogás nem hagyott nyugodni, hiába is mondták, hogy csak az ég felé a be/kihúzó madarakra lőnek. Végül nyolc óra körül elhagyták a terepet. És akkor kezdődött a kánaán.
Korábban már panaszkodtam, miszerint nekem sehogy sem akar összejönni egy tisztességes gém vagy kócsagfotó. Jelentem... összejött. Egy szürkegém kezdett halászgatni a sátortól 15-20 méter távolságban, ami azért volt meglepő számomra, mert nem hittem hogy komolyabb halak vannak a vízben. Kiderült vannak. Olyannyira, hogy a gém alig bírt a kiszemelt áldozattal... Három-négy alkalommal csapott a vízbe, de a hal rendre kicsúszott a csőréből. Aztán csak összeszorította, és kicipelte a távoli partra, ahol tovább bajlódott. Sokáig közdött vele, mire a ficánkoló kopoltyúst a megfelelő irányba állítva sikerült letuszkolnia a torkán, nem kicsit amorf alakot kölcsönözve a nyakának.
Másnap felbátorodva a nagyszerű élményen újra kimentem. Persze nem lehet minden nap ilyen szerencsém, de azért akadt téma bőven. Néhány kiskócsag, szürkegém, nemeskócsag statikus dokumentálása után, észrevettem, hogy a sátor előtti föveny letörése mögött valami mozog. Egy kacsa gubbasztott a homokpad mögött tisztogatva szárnyait. Már-már olyan közel volt, hogy az objektív közelpontját súrolta. A homokpad - ami mögött megbújt a téma - , kiváló előteret adott a képnek, melyen itthon vettem csak észre, hogy a madár homloka sérült. Talán az előző napi vadászok sörétje csonkította meg?
Szombaton a tó száraz oldalához befordulva motorral, egy vadásszal találkoztam, aki elmondta, hogy aznaptól lehet vadkacsára lőni... Elsőre morcos lettem, de gondoltam egye-fene bemászok a sátorba, hideg is van, meg álmos is vagyok, legalább alszok egyet. No alvás nem sok volt... a durrogás nem hagyott nyugodni, hiába is mondták, hogy csak az ég felé a be/kihúzó madarakra lőnek. Végül nyolc óra körül elhagyták a terepet. És akkor kezdődött a kánaán.
Korábban már panaszkodtam, miszerint nekem sehogy sem akar összejönni egy tisztességes gém vagy kócsagfotó. Jelentem... összejött. Egy szürkegém kezdett halászgatni a sátortól 15-20 méter távolságban, ami azért volt meglepő számomra, mert nem hittem hogy komolyabb halak vannak a vízben. Kiderült vannak. Olyannyira, hogy a gém alig bírt a kiszemelt áldozattal... Három-négy alkalommal csapott a vízbe, de a hal rendre kicsúszott a csőréből. Aztán csak összeszorította, és kicipelte a távoli partra, ahol tovább bajlódott. Sokáig közdött vele, mire a ficánkoló kopoltyúst a megfelelő irányba állítva sikerült letuszkolnia a torkán, nem kicsit amorf alakot kölcsönözve a nyakának.
Másnap felbátorodva a nagyszerű élményen újra kimentem. Persze nem lehet minden nap ilyen szerencsém, de azért akadt téma bőven. Néhány kiskócsag, szürkegém, nemeskócsag statikus dokumentálása után, észrevettem, hogy a sátor előtti föveny letörése mögött valami mozog. Egy kacsa gubbasztott a homokpad mögött tisztogatva szárnyait. Már-már olyan közel volt, hogy az objektív közelpontját súrolta. A homokpad - ami mögött megbújt a téma - , kiváló előteret adott a képnek, melyen itthon vettem csak észre, hogy a madár homloka sérült. Talán az előző napi vadászok sörétje csonkította meg?
3 megjegyzés:
Vadászok elmehetnének a fenébe.
"szakmai" kerdesekkel zaklatlak... ezek a kepek milyen fokusztavolsaggal keszulnek altalaban, illetve, melyik objektivvel?
Hé, ez a sérült kacsás azért nem gyenge. Én lehet még pályázni is megpróbálnék vele... bár nem kenyerem a pályázgatás, csak olyan megdöbbentő ez a fotó. Fájdalmas és morbid egyszerre.
Megjegyzés küldése