2008.08.22. - Hét óra ezerkétszáz kép

Húúú... Ha tegnap kicsit is elérzékenyültem volna a látottak nyújtotta élményen, akkor most egyenesen zokognom kellene. Nagyon 'durva' hajnalon, délelőttön vagyok túl. Hét órát ültem a sátorban, közel 1200 alkalommal nyomtam le a kioldó gombját. Nem-nem... erre a számra nem vagyok büszke, de jól példázza, hogy ezúttal nem volt témában hiány. Nem is igazán kellene szövegelnem, majd a képek mesélnek, de azért ledokumentálom a történteket (hisz ez a blog ezért jött létre).

A hivatalos napkeltével mindössze hét szürkegém volt a tavon (ami több, mint bármikor korábban), akik leginkább a távolban 'izmoztak' egymással. Szerencsére az éjszakai déli szél, erre az időszakra elcsendesedett, selymes víztükröt adva a csodás fényekhez. Bő fél óra múlva, ahogy a színek kezdtek életre kelni, ők is lenyugodtak és egyikük-másikuk elindult a sátor irányába. Egy-egy példány bátorsága már-már vakmerőségnek hatott. 6-8 méter közelségbe jöttek sőt van olyan 'madaram', amelyet csak egy 3 képből álló panorámaképen sikerült megörökítenem. Olyannyira lekötött a látvány, hogy egy órán át csak fotóztam a 'szürkéket', észre sem véve, hogy mi történik a tavon.

xxx

Mire feleszméltem, a fények már bekeményedtek. De sebaj. Fél kilenc tájékán a tőkésrécék foglalták el előttem a partszakaszt. Kicsit kotorásztak a gyorsan melegedő, pár centi mély pocsolyákban, majd távolabb totyogtak.

Természetesen a klasszikus parti madarak - cankók, lilék, billegetők - folyamatosan tiszteletüket tették előttem. Sőt. Egy új vendégem is akadt. Először az sátor előtt tűnt fel egy bő méteres siklóféle, majd a lest 'körbejárva' gondolta a sátor tetejénél melegebb anyag nincs a környéken, így szó szerint rámtelepedett. Nem komálom a csúszómászókat... gyorsan be is zárkóztam.

Mindeközben a kanalasok lassan már egy órája tollászkodtak a távolban. Aztán ahogy lenni szokott, az egyikőjük megkezdte különös táplálkozási formagyakorlatát. Ilyenkor 'körbekanalazzák' a part mentét, majd pihennek egy órácskát és újra kezdik. a körmenetet. Nos... tegnap is bátrak és elfogadóak voltak a fényképezőgép zárcsattogásával kapcsolatban, de ma volt, hogy az objektív 4-5 méteres közelpontjának határán mozogtak. Fantasztikus élmény...

xxx

És ezzel még mindig nem volt vége. Bár a fények használhatatlanul kontrasztossá váltak és a szél sem túl dekoratívan fodrozta a vízfelszínt, egy rég nem látott ismerős maradásra bírt. Idén még nem volt szerencsém nagy kócsaghoz. Na de most... ez a példány igazi mestere volt a 'kócsagságnak'. Egymaga fél óra leforgása alatt több halat zsákmányolt, mint az egymással folyton csak perlekedő szürke rokonaik összesen.

Ahogy a bejegyzés elején említettem, több mint ezer fotó rögzítése nem jelent semmit. Alig több, mint tíz százalékát tartottam meg csak... de őszintén mondom, ez a reggel fényképezőgép nélkül is igazi élmény lett volna. A képsor meg legyen bizonyítéka annak, hogy természet csodálatához nem kell messzire utazni... szerencsére.